Tudjátok, hogy kevésbé volt lidércnyomás, mint vártam? Iszonyatos, mit szorongtam össze rajta. Nem is kifejezetten a karácsonyon, hanem azon hogy van két hét oviszünet, két hét szabadság apának, és én éjjel-nappal össze leszek zárva ezzel a három fiúval. Nincs munka, nincs excuse, nincs levegővétel.

Pláne, amikor az apjuk kitalálta, hogy idén nem megyünk szenteste sehova. És nincs "nagyszülők elviszik őket sétálni, amíg készülődünk". Csak mi négyen. Nem is olyan régen úgy fogtam volna fel az egészet, hogy "csak én egyedül". Mert a többi csak energiavámpír, teher és hátráltat. Mindkét gyerek többé-kevésbé beteg, már vagy 2-3 hete, felváltva vagy együtt. Nyűgösek, unatkoznak, nem tudnak kimenni, fáj nekik, fáradtak, stb. Alapból elviselhetetlenek, visítoznak, ölik egymást, életveszélyesek. És még plusz a betegség miatti diszkomfort.

Féltem, nem mondom, hogy nem. Mint állat. De valahogy megoldottuk. Férjjel együtt. Tényleg segített. Sokat elvolt velük, egyszerre a kettővel, ami nem kis teljesítmény, pláne annak, aki nincs szokva hozzá. És csak néha akarta megfojtani őket.

Alvásidőben (mindkettő aludt! kb. egy időben! inconceivable!) fát díszíteni. Főzni, úgy, hogy én szó szerint sosem főzök. Húst, amihez sosem nyúlok. És még jól is sikerül. (Apjuk szerint én csak 6 éve taktikusan titkolom, hogy tudok főzni). (Persze egyik gyerek sem eszik semmit, csak krumplipürét, de legalább az apjuk hálás). Lakás nagyjából tiszta, rend van. Süti egy halom.

Másnap már könnyebb volt, a hullabeteg kicsit leadtuk a nagyszülőknek, mi meg mentünk a naggyal unokatesókhoz mulatni (megittam egy Unicumot és kb. fejre álltam). A következő napra én is faszán lebetegedtem, úgyhogy kis tudtam menteni magam ebéd után az anyósomtól, hazajöttem, és az áldott csendben interneteztem 2 órát. Heaven on earth.

Tudom, hogy még nincs vége. Még van egy bő hét, amíg mindenki visszamegy oviba, bölcsibe, dolgozni, ahova való. (Csak adja a jó Isten, hogy mindenki meggyógyuljon.) De ez már könnyű lesz. Nem kell karácsonyozni. Megyünk férjjel koncertre 30-án, aztán én lerészegedni egy barátnőmmel, majd bulizni szilveszterkor (azt tervezzük, hogy olyan bizonyos klubba megyünk, majd mesélek, ha így lesz, persze nem olyan plasztikusan, mint régen). Két napra lepattintjuk őket. Szexelünk, tévézünk, olvasunk, játszunk. Heaven, heaven, heaven.

Tudjátok, mi volt ma este? Eltöltöttem 15 olyan percet egyedül a két fiammal ami alatt végig jól éreztem magam és élveztem a helyzetet, csak magáért. A régi tekergetős rádiónk lenyűgözi a kis digitális bennszülötteket, és azon keresgéltek rádiócsatornákat, és táncoltunk. Félhomály, a karácsonyfa égőinek diszkófényei mellett riszáltunk hármasban - persze a kicsi még csak kalimpál meg röhög, a nagy meg inkább csak ugrik, de ez van. 2 és 4 évesek. Együtt nyomtuk a Billie Jeant meg a Rebel yellt. Felharsant barbár rivallásunk a világ háztetői felett.