Külön hálószoba

Egész jól haladok a kis életemmel mostanában. Főleg a gyerekekkel. Tudom, hogy ki fogtok röhögni, de én nem nagyon voltam eddig egyedül a srácokkal. Vagy voltunk valahol, vagy a szüleimnél vagyunk, vagy valaki itt van velem. Féltenek. Meg féltik a gyerekeket is. Mi van, ha kiborulok.…

(Mielőtt belevágok a mai, inkább allegórikus-szimbolikus, mint tényszerű ámokfutásomba, jelzem, hogy anyukám itthon van már, és nagyon gyenge, de gyógyul. Én is olyan 90%-ban gyógyult vagyok. Visszatértem a mozgáshoz és a visszafogott étkezéshez, úgyhogy szerintem még időben…

Nagyon beteg vagyok. Nem emlékszem, mikor voltam ágyhoz kötve utoljára két napnál tovább. Nem is ez a nagyobb baj, mert előbb-utóbb meggyógyulok, a srácokat is elkezelgetik az anyósomék nagy örömmel még egy napig. A nagy baj az, hogy anyu kórházban van. És ez több okból nagy…

Legyen új évetek szép és sikerekben gazdag, de legalábbis másnaposságotok elviselhető. Nem ígérem, hogy oviszünet végéig tudok érdemlegeset írni, de ez nem azért van, mert nem szeretlek titeket, csak A. nem történik semmi, B. beteg vagyok mint állat, és mindenkit utálok, C.…