Feltételezve, de meg nem engedve, hogy a nyájas olvasó röhögni fog a markába, és begyűjti a potyán szerzett fogadáspénzt, most megint el akarok válni.
Megint valami piszlicsáré, nevetséges dolgon kezdtünk veszekedni (hogy hanyadika van, és én miért nem tudom, és ez eszkalálódott. A Tescoban).
Elegem van, hogy egyedül viszem ezt a házasságot a hátamon. Elegem van a bevitt ütésekből, és aztán, amikor úgy csinálunk, mintha nem történt volna semmi. Minden ilyen után megreped egy kicsit az, ami köztünk van. Már azt sem tudom, áll-e még, vagy már csak a cserepek tükröződését látom.
Lassan elkészül a szobám, én meg itt fogom hagyni az egész lakást a picsába, nem érdekel, hogy az enyém, de nem bírok vele egy légtérben maradni.
Közölte, hogy mégsem jön el velem a pszichiáterhez jövő kedden. Én vagyok elmebeteg, nem ő. Én vagyok nem normális. A fasz se tudja, valószínűleg én sem vagyok normális. OK, akkor velem nem kell élni. Akkor hagyjon ott ő. De ő nem hagy, mert (figyelem), ragaszkodik a lakásához. Húzzak el én.
Beszéltem a már említett, válófélben lévő barátnőmmel. Elkértem az ügyvéd számát. Egy konzultáció nem árthat. Hogy kb. mik a lehetőségeim. Kurva drága, de nem érdekel. Egy nagyon exkluzív, de eredményes diéta ára, amivel egyszerre 80 kilótól lehet megszabadulni.
