Azt hittem, meg lehet csinálni.
Pedig tök jól hatnak az új gyógyszereim - amiből az egyik régi, de ebbe ne menjünk bele. Kevesebb a hullámzás, vagy kisebbek a hullámok. Többet bírok, kevésbé fáradok. Magasabb a frusztrációtűrésem - egy dühöngő gyereknek nyugodt hangon próbálok elmagyarázni valamit, megoldani a helyzetet, nem üvölteni. És egészen nagy haladásokat érek el ebben.
Egy-másfél hétig bírtam is, egész vidáman, azt hittem, én vagyok az élet császára, de omlik mindenhol az építmény. De arra jutottam, hogy hosszú távon nem tudok egyszerre:
- teljes munkaidős feladatokat ellátni (hiba nélkül)
- gyerekeket délután fél 4 és másnap reggel 8 között menedzselni
- rendben tartani legalább minimális szinten a háztartást
- heti 6-7 órát sportolni
- napi 1800 kalóriából mindezt fedezni (lehet, hogy ez sok, de így is éhezem)
Elbasztam valamit a munkahelyemen. Elég nagy baki, persze, előfordul, egy olyan 100 ropis nagyságrendű hiba (ha levonják se halok éhen), csak nyilván van egy bizalomvesztés, égek az ügyfél előtt, a főnököm előtt (túl gyorsan le akartam tudni egy projektet, ügyfél nem OK-zta le, én meg elsuhantam efelett... mendegy...).
Meg a rengeteg sporttól - főleg a futástól - kezdek tönkremenni, egyrészt fáradt vagyok, az még OK, de a jobb csípőm tropa, járni is alig tudok, a bal sípcsontomon lett valami púp, a jobb vállam is meghúzódott...
Az XBoxon van egy kinectes sportprogram, amivel szoktam 'játszani', és abban van egy olyan bemelegítő gyakorlat, hogy egy képzeletbeli deszkát tartasz a fejed felett, amire felülről potyognak kockák, és az a lényeg, hogy minél több rajta maradjon. Egyensúlyozni kell, kicsit mozogni, tartani. További feature, hogyha fél lábon állsz, akkor hosszabb lesz a deszka, vagyis több cucc fér rá. (Naná, hogy fél lábon szoktam csinálni, teljesítménykényszer...) Persze megvan a böjtje, mert néha elvesztem az egyensúlyom, láb letesz, és a dolgok egy része a nyakamba potyog. Na, így érzem magam most. Egy halom bilivel egyensúlyozom, fél lábon, hogy több ráférjen. És amikor egy picit is leteszem a lábam, néhány bili a nyakamba borul, és itt állok nyakig szarosan.
Közben még egy halom más apróság is van, amivel foglalkozni kéne, de nem tudok.
- Érettségi találkozónk lesz, elvileg én szervezem, de szart se csinálok, csak a felszínen próbálok maradni.
- Bontatom a gardróbot (a jövendő szobámban), ajánlatot kérek az újra.Ki kell pakolnom, átmeneti helyet találni a cuccoknak.
- Eladok (inkább ajándékozok) szekrényeket, jönnének, hogy megnézzék, és elvigyék.
- Pakolom a ruhákat, itt az ősz - a tavalyi ruháim nagyon, a terhesség előttiek kicsik, az a kevés, ami jó, full hordhatatlanul divatjamúlt.
- El kell mennem két pár súlyzóért 3 hete, de nincs olyan ablak, amikor az eladó is ráér, meg én is (vatera...)
- Elképzelhető, hogy elfeledkeztem a kicsi 18 hónapos oltásáról - lecsekkoltatni, elvinni, ha kimaradt.
- Érik egy látogatásom az ortopédiára, egy korábbi sérülés miatti röntgenre, mert vszeg elrepedt lábcsonttal közlekedek tavasz óta, meg az újkeletű gondjaimat sem ártana megvizsgálni.
- Tudom, hogy ez az extra hülyeség, de szeretném, hogyha nem halnának éhen az állataim a farmon (elpirul), de haladnék a questekkel a settlersonline-ban is (szintén elpirul).
- És még írnom kéne a blogot is, mert egy csomó téma van a fejemben (futás közben jön az ihlet), de egyszerűen nem tudok leülni megírni.
Extra finomság, hogy a legutóbbi (első és utolsó) 'klub' látogatásunk során sikerült összeszednem valami fertőzést. Nőgyógyász (amúgy is aktuális volt a rákszűrés). Ne kérdezzétek, nem nemibetegség, jacuzziban is el lehetne kapni, de 10 nap kúra, addig zéró szex (mondjuk kedvem sem lenne hozzá). Amúgy meg két hónap múlva STD szűrés, mert a franc se tudja (király lenne még valami komolyabb is, igazi "Isten lecsap" érzés). Minimális az esély, de mégis.
A férjem ingerült, feszült, veszekszünk (szexhiány is nyilván). Most, hogy jobban vagyok, látom azt, hogy ő mennyire rosszul van. Hogy kb. ugyanazt a frusztráció-overloadot éli meg, mint én korábban. (Bevallottam az ágyat. Nem örült.) Odáig jutottunk, hogy hajlandó eljönni velem a méregdrága pszichiáterhez, hogy hátha csak másik gyógyszer kell neki. De jöjjek vele én is, és üljek mellette, mondjam el, mi a gond, mert ő nem lát problémát, csak én vagy kiakadva tőle. (Ettől még nincs kizárva, hogy beteg, persze. Az alkesz sem látja a problémát, csak a környezete.) Hogy ez se legyen egyszerű, az SSRI a férfiaknál 50% eséllyel impotenciát okoz. Olyan szép az élet.
