Nincs semmi baj, aki aggódna, mint ahogy nem teszi, vagy számon kérne, mint ahogy nem teszi.

Szépen lassan csordogál az élet, kb. azokba az irányokba, amiket vázoltam. Gyerekekkel egyre könnyebb, férjjel egyre könnyebb - vannak hullámvölgyek, amikor elszáll az agyam, de egyre ritkábban.

Tudjátok, miért írok most?

Egyrészt mert lelkifurdalásom van, hogy nem tolom a kontentet. Másrészt meg képzeljétek, holnap megyek egy tévéműsorba.

Nem valóvilág, de nem is meghívott szakértőként fogok nyilatkozni a fúzióelméletről. Valahol félúton.

Csak felvétel, senki ne keressen holnap effektíve adásban.

De jól jön, hogyha esetleg drukkoltok. Aki ilyen drukkolós fajta.