(Már három megkezdett és be nem fejezett posztom pihen itt, de valahogy nem bírom őket gatyába rázni. Vagy az aktualitásukat vesztették el, vagy én az ihletet. Úgyhogy hagyom őket a picsába, és belekezdek egy újba, semmi kétség, ez is hülyeség, de mit csináljak.)

Volt egy céges beülős-ivós-beszélgetős buli pénteken. Jaj, messze, messze túl sokat ittam. De úgy emlékszem, fantasztikusan éreztem magam (egyes részletek persze az este előrehaladtával kiestek).

Mindenki körbeudvarolt, hogy milyen jól nézek ki, meg hogy fogytam így le. Nők, férfiak egyaránt. Én meg fürödtem a figyelemben, és imádtam. (Tudni kell, hogy hivatalosan még mindig csak itthonról dolgozom, úgyhogy a legtöbben nem nagyon látnak élőben.)

Vannak hibái a munkahelyemnek, de lazulni tudunk. A tulajt is úgy tudom fricskázni, hogy levegőt sem kap, aztán meg röhög. Mindenki mindenkit szívat, röhögünk, két- vagy többértelmű megjegyzéseket teszünk, iszunk, aztán megint iszunk és cigarettázunk. Ja, meg röhögünk. My kinda party.

Egy csomó olyan emberrel beszélgettem, akivel amúgy nem. Egy kicsit (sokkal) többet elmondtam, mint amit kellett volna, de én már csak egy ilyen őszinte barom vagyok alapból is.

De nem is ez az érdekes, hanem hogy beszélgettem 'A' nagy főnök-tulajdonosnővel, aki valami miatt kedvel. Szegről-végről ismerem a családját, úgyhogy utánuk kérdeztem. Nagylány megszült, hurrá, babatéma. Aztán kérdezem a férjéről. Ja, ő jól van, szétköltöztek. Mivan?? Az ember nem költözik szét a második férjétől! De apparently igen. Nem válnak el, nem szakítottak, csak szétköltöztek. A város két végében laknak, mindenki jól elvan, és hetente kétszer-háromszor randiznak. És ez nekik jó.

OK, felnőttek a gyerekeik, tehát nincs technikai dolog, ami miatt folyton egy térben kéne lenniük. Azon felül adottak az anyagi körülmények, hogy fenntartsanak 2 lakást, 2 kocsit, 2 életet, kényelmesen. Mindenki dolgozhat - a nő éjjel-nappal utazik, tárgyal, prezentál, tanít, a pasi művész és napokra bezárkózik, szóval tényleg mi a faszért laknának együtt.

Nem külön szoba: külön lakás (egy másik városban, egy másik országban, csak a fantázia szabhat határt).

Ezzel együtt most nem vagyok hisztérikusan elégedetlen az életemmel, a férjemmel. A teljes harmónia túlzás, de vannak jobb pillanataink. Talán egy picit több jó, mint rossz. (Ami nagy előrelépés.) Nagyon keményen meg kell értük dolgoznom. De a kölcsönös jóindulat meghálálja magát. Igazából tényleg nem akar sokat, csak hogy szeressem, és ezt mutassam is ki. Ha kimutathatóan kimutatom, akkor minden ellentétet egy kicsit könnyebb elröhögni.

A hétvégén kifestette a szobát. Nem mondom, hogy nem volt anyázás, hisztizés a részéről, de lényegében egyedül megcsinálta. Nem is lett rossz. Talán ma el is megyünk megvenni a hiányzó bútorokat, és lassan kész is lesz.

Mire kész lesz, már nem fog annyira vonzani a külön hálószoba. Pillanatnyilag legalábbis. A ruháimat átviszem, mert katasztrofálisan nem férek el a hálóban, de én maradok. Úgyis a nagyfiammal alszom, férj meg a kicsivel.

De visszatérve a bulira - jól fel voltam boostolva, önbizalom, libidó (volt egy kis határeset kilengésem, de ezt most ezen a fórumon hagyjuk). Úgyhogy jól rámásztam a férjegységre éjjel kettőkor, amikor hazaértem. Nagyon tetszett neki, állítólag baromi édes voltam (el tudjátok képzelni?). Félig szunyáltam, de fel-felriadva buzdítottam :) Reggel aztán pótoltuk az én örömömet is, úgyhogy minden happy, ha happy a finish.

Itt tartunk most.

(Meg kell tanulnom ehhez a testsúlyhoz meg kalóriabevitelhez inni, mert katasztrofális, hogy pár pohár bor három napra kiüt.)